2014. február 25., kedd

Könyvvizsgáló, könyvvizsgálat (Számviteli tv. 155. §)

Úgy gondolom, hogy minden vállalkozó számára ismert, hogy adóévet a beszámoló készítésével zárjuk le. A beszámolót könyvvizsgálóval kell ellenjegyeztetni. 

Természetesen ez alól a kötelezettség alól a számviteli törvény 155. § (3) bekezdése meghatározott esetekben felmentést ad. Nem kötelező a könyvvizsgálat, ha az alábbi két feltétel együttesen teljesül: 
a) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele nem haladta meg a 300 millió forintot, és 
b) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak száma nem haladta meg az 50 főt. 

Egy újonnan alakuló vállalkozásnál, ahol nincs az üzleti évet megelőzően két teljes üzleti év, akkor a tárgy évi várható adatokat és a megelőző üzleti év éves szintre átszámított adatait kell figyelembe venni. 

Az elmúlt pár évben az árbevétel értékhatár folyamatosan növekedett, ami a könyvvizsgálati kötelezettek körét egyre szűkítette.
Ez a kedvező törvénymódosítás könnyebbséget jelent a vállalkozók részére, de érdemes elgondolkodni azon, hogy a hitelezők, befektetők szempontjából is ugyanolyan kedvezően értékelhető-e ez a változás. 
Kérdésként merülhet fel, hogy könyvvizsgáló alkalmazása nélkül nem sérül-e a vállalkozásoknál a számviteli fegyelem. 

Ez a gondolat alapján érdemes megnézni, mi a könyvvizsgálat célja? 
A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által az üzleti évről készített éves beszámoló (egyszerűsített éves beszámoló) a törvény előírásai szerint készült, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a vállalkozó vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről. 

A törvényi kötelezettség mellett tulajdonosi döntés is lehet a könyvvizsgáló alkalmazása. Ezt a szándékot az alapító okiratban vagy a társasági szerződésben kell szerepeltetni. Abban az esetben, ha ettől a következő adóévben el szeretnénk térni, időben el kell végezni a szükséges módosításokat. 

A Számviteli törvény 155. § (5) bekezdése kimondja, hogy mely vállalkozások számára kötelező minden esetben a könyvvizsgálati kötelezettség: 
  • az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozás, ahol a könyvvizsgálatot jogszabály írja elő,
  • takarékszövetkezet,
  • konszolidálásba bevont vállalkozás,
  • külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe,
  • az a vállalkozó, amelyik a megbízható és valós kép érdekében kivételes esetben eltér a törvény előírásaitól,
  • tárgyévet követő üzleti évben az a vállalkozó, akinél a tárgyévi üzleti év, mérlegforduldulónapján 10 millió forintot meghaladó, 60 napnál régebben lejárt – az adózás rendjéről szóló törvény szerinti – köztartozása van. 
Néhány számviteli törvényben foglalt értékelési eljárás alkalmazásához szükséges a könyvvizsgálati kötelezettség, mely ezekben az esetekben nem a vállalkozás teljes tevékenységére, csak az alábbi értékelési eljárások szabályszerűségének ellenőrzésének a céljából szükséges: 
  • értékhelyesbítés 
  • valós értéken történő értékelés
A könyvvizsgáló választásának időpontja az előző éves üzleti évről készített beszámoló elfogadásáról döntő közgyűlés időpontja. 
Újonnan alakult vállalkozás esetében az üzleti év fordulónapja előtt kell megválasztani a könyvvizsgálót. 

A választott könyvvizsgáló feladata: 
  • az éves beszámoló valódiságának és szabályszerűségének felülvizsgálata;
  • a számviteli törvény és a létesítő okirat előírásai betartásának ellenőrzése;
  • független könyvvizsgálói jelentés készítés.

2014. február 15., szombat

Vezető tisztségviselők felelőssége (lényeges, szigorú változás március közepétől)

A 2014. március 15-én hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv a társaságok vezető tisztségviselőinek új felelősségvállalásáról is rendelkezik. 

Első lépésként tisztázzuk, hogy kik a társaságok vezető tisztségviselői, vagyis kiket érint ez a törvényi változás
  • ügyvezető igazgató (Kft)
  • üzletvezetésre jogosult tag, képviselő (Bt) 
  • igazgató (közös vállalat) 
  • igazgatóság (Zrt, Nyrt) 
Mi indokolta az új és igencsak szigorú törvényi rendelkezés létrejöttét? 

A társaságoknál az ügyvezetési döntések meghozatalára a jogi személy vezető tisztségviselői jogosultak. De: mivel ők nem biztos, hogy érintettek, vagy érdekeltek a jogi személy (társaság) működésében, ezért látta a törvénykezés szükségesnek annak kimondását, hogy a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataik ellátása során a jogi személyek érdekeinek megfelelően kötelesek eljárni. A kötelességük megszegése a társasággal szemben kártérítési felelősséggel jár! 

Bár nem szokásom, de szeretném Önökkel szó szerint megosztani a törvény néhány paragrafusának szövegezését, mert érdemes átgondolni, hogy pontosan mit is jelent a március közepétől életbe lépett változás. 

3:24. § [A vezető tisztségviselő felelőssége] 

A vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben. 

3:118. § [A vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szembeni felelőssége] 

Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható. 

6:541. § [Felelősség a vezető tisztségviselő károkozásáért] 

Ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel. 

A vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott szigorúbb elvárásokra tekintettel a törvény egyetemleges felelősséget ír elő, azaz a károsult a vezető tisztségviselővel és a jogi személlyel szemben is jogosult kárigényét közvetlenül érvényesíteni. 

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a károsult érdeke, hogy viszonylag kisebb perköltséggel érje el azt, hogy a bíróság a kár megtérítésére olyan alperest kötelezzen, amelytől (amelyektől) biztosan behajtható lesz a követelés. Vagyis a károsult egyszerre több alperest fog perbe vonni, annak érdekében, hogy a per során felmerült költségeket csak egy eljárás keretében kelljen megelőlegeznie (perköltség, szakértői díjat, jogi képviselő díja). 
Mivel a társaságot és a vezető tisztségviselőt egyetemlegesen marasztalhatja el a bíróság, a károsult választása szerint attól követelheti majd a teljesítést, akitől gyorsabban és biztosabban várhatja, hogy teljes egészében hozzájut a követeléséhez. 
Természetesen megmarad az a lehetőség, hogy a károsult csak a társasággal szemben indít eljárást, viszont elmarasztalás esetén a társaságnak is lehetősége nyílik a vezető tisztségviselővel szemben érvényesítse a kárt. 

Az új felelősségi szabályok megváltozásával várható lesz, hogy a vezető tisztségviselők valamilyen garanciát kérnek a társaságtól arra, hogy a cég mentesítse őket a harmadik személlyel szemben esetlegesen felmerülő fizetési kötelezettség alól. De ezek a megállapodások nem jelentenek teljes megoldást, mert vitás helyzetekben a saját vagyonából kell helytállnia a kár teljes kifizetéséig!

A biztosítói szakma már most felkészült ennek a problémának a kezelésére, a piacon megjelentek a vezető tisztségviselők felelősségbiztosításai. 
Ezek a biztosítások nemcsak a jogos kárigény megtérítését rendezik, de már az eljárás kezdetétől fedezik a vezetők jogi védelmi költségeit, valamint megtéríti a társaságnak azokat az összegeket, melyet a társaság vezetője helyett esetlegesen kifizetett. Ez azt jelenti, hogy a társaság ezeket a kockázatokat át tudja terhelni a biztosító intézetre. 

Amit nagyon fontos megemlíteni ezekkel a biztosításokkal kapcsolatban, hogy a biztosító intézetnek nem érdeke a per, a tárgyalás elhúzása, hisz minél tovább tart az eljárás, annál több költség hárul a biztosító intézetre. Vagyis a biztosító társaság már az eljárás kezdetekor, saját maga által megbízott szakértőkkel segíti a biztosítottat. Ez nagy mértékben meggyorsítja, illetve megkönnyíti a biztosított dolgát, hisz nem kell megfelelő szakemberek megkeresésére fordítania az idejét, illetve a szakértők díjazása sem őt terheli. 

Felhívom mindenki figyelmét, hogy a vezető tisztségviselők biztosításának megkötése úgymond kötelező a magánvagyon védelme érdekében! 
Megfelelő biztosítás kiválasztásához vegyék fel velünk a kapcsolatot. Mi segítünk megtalálni az Ön részére legmegfelelőbb biztosítási konstrukciót!

2014. február 14., péntek

Bizalmi vagyonkezelés Trust (tervezetben az új lehetőség)

A bizalmi vagyonkezelést már a római korban is ismerték. Az új Ptk. az angolszász jogrendszerben meglévő „Trust” társasági formát ültette át törvénytervezetébe (T/13218 sz.).

Nagyon leegyszerűsítve a vagyonrendelő (akié a vagyon), a vagyont (amely lehet dolgok, jogok, követelések) átadja egy bizalmi vagyonkezelőnek, hogy kezelje. A vagyonrendelő szerződés alapján, illetve egyoldalúan adhatja át a vagyont. A vagyonrendelő kedvezményezettet nevez meg, aki az átadott vagyon hasznát élvezi majd. Amennyiben a vagyonrendelő nem dönt a kedvezményezett személyéről, felhatalmazás alapján a vagyonkezelő is dönthet. 

Kedvezményezett lehet: 
  • vagyonrendelő 
  • bárki, akit a vagyonrendelő (vagyonkezelő) megnevez 
A vagyonkezelő NEM lehet kedvezményezett!

A vagyonrendelő a megnevezett kedvezményezettel szemben feltételeket is szabhat, hogy melyek teljesülése, vagy éppen nem teljesülése esetén juthat végül a vagyonhoz. (pl. 18 éves kora után, vagy ha elvégez valamilyen iskolát stb.) 

Kezelt vagyont természetesen szigorú rendelkezések védik: 
  • a vagyonkezelő elkülönülten kell, hogy nyilvántartsa a vagyont 
  • a vagyonrendelő házastársa, élettársa, hitelezője, de még csak örököse sem tud hozzáférni a vagyonhoz (öröklés esetén még a köteles részhez sem lehet hozzáférni!) 
  • a vagyonkezelőnek óvnia kell a vagyont 
  • a vagyonkezelő korlátozottan rendelkezhet a vagyonnal 
  • a vagyonkezelő minden körülmény között felel az okozott kárért 
  • a vagyonkezelőt beszámolási kötelezettség terheli a vagyon helyzetéről 
  • a vagyonkezelőt a kezelt vagyon tekintetében titoktartás kötelezi (polgári pernél és várhatóan adóhatósági eljárásnál is!) 
  • amikor a vagyonrendelő a vagyont átadta, már nem rendelkezhet a vagyon felett, illetve már nem is tulajdonolja a vagyont (hitelezői a vagyonkezelés alatt nem férhetnek a vagyonhoz – fedezetelvonás)
  • a kedvezményezett a vagyonkezelés alatt szintén nem tulajdonos, vagyis a hitelezők itt sem férhetnek a vagyonhoz 
  • a hatósági nyilvántartásokban is a vagyonkezelő a tulajdonos!
A vagyonkezelő természetesen nem érthet minden területhez egyformán, ezért jogosult akár jogász, közgazdász segítségét igénybe venni, hogy a vagyont megfelelően tudja kezelni. 

A vagyonkezelő üzletszerű tevékenység (meg kell felelnie a személyi és tárgyi feltételeknek, megfelelő nyilvántartásokat kell vezetnie és meg kell felelnie az engedélyezési folyamatoknak is) és nem üzletszerű tevékenység (bejelentési kötelezettség terheli, valamint megfelelő nyilvántartást kell vezetnie) keretében is végezheti ezt a tevékenységet. 
 A vagyonkezelői tevékenységet MNB felügyelet alá helyezik. 

Mivel ez a szabályozás még csak a tervezet formájában él, a véglegesen elfogadott törvény alapján az egyéb adó- és gazdasági tartalmú törvényeket is módosítani kell majd!

Milyen gazdasági előnyökkel jár a bizalmi vagyonkezelés?
  • rugalmasság, előnyös befektetés 
  • felülírja az öröklési jogot (még a köteles rész sem örökölhető) 
  • felülírja a házassági vagyonjogot (nem kerül bele a közös vagyonba, vagyis válás esetén nem része a vagyonfelosztásnak) 
  • véd a hitelezőktől (a hitelezők nem férhetnek a vagyonhoz) 
  • nincsenek tartalmi megkötései (bármire rendelkezhetek, akár nyugdíj-előtakarékosságra, oktatásra, egészségügyre) 
A bizalmi vagyonkezelőkről szóló törvény még csak tervezet szintjén van, de már létrejött a szakmai non-profit szervezet a Bizalmi Vagyonkezelők Egyesülete. 

2014. február 6., csütörtök

Saját tőke követelmények és a jegyzett tőke kötelező minimumának kérdései

Idén minden vállalkozás a Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-től hatályos változásainak lázában ég. A legtöbb figyelmet a cégek vezetése a jegyzett tőke mértékének emelésére helyezi, de a saját tőke tekintetében egyéb fontos szabályozásoknak is meg kell felelni, amire nem minden vezető helyez kellő figyelmet. 
Ügyfeleim körében azt tapasztalom, hogy nagyon sok vállalkozó nincs tisztában azzal, hogy milyen elemekből tevődik össze a saját tőke, illetve nem is tudják hova helyezni ezt a fogalmat. 

Először is azt kell tisztázni, hogy mely elemekből tevődik össze a saját tőke: 
  • Jegyzett tőke 
  • Jegyzett, de be nem fizetett tőke 
  • Tőketartalék 
  • Eredménytartalék 
  • Lekötött tartalék 
  • Értékelési tartalék 
  • Tárgy évi mérleg szerinti eredmény 
Saját tőkeként a mérlegben csak olyan tőkerészt lehet kimutatni, melyet a tulajdonos bocsátott a vállalkozás rendelkezésére, vagy a tulajdonosok az adózott eredményből hagytak a vállalkozásnál. Ezen kívül a saját tőke részeként kell kimutatni az értékhelyesbítés értékelési tartalékát és a valós értékelés értékelési tartalékát is. 

Mivel idén a Ptk. változása miatt a jegyzett tőkén van a hangsúly, nézzünk néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. 

Mi szerepelhet jegyzett tőkeként a társaságoknál? 
Jegyzett tőkeként kell kimutatni a vállalkozásnál a létesítő okiratban meghatározott tőkét, melyet cégformánként különböző néven nevezünk, úgymint alaptőke, törzstőke, alapítói vagyon, vagyoni betét. Amennyiben a vállalkozást cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli, a jegyzett tőke változását mindig a cégjegyzékbe való bejegyzés alapján rögzítjük a könyvekben. Amennyiben a szervezet nem kötelezett cégbejegyzésre, a tőke összegét a létesítő okiratban rögzített és ténylegesen átadott összeg alapján rögzítjük. Külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél a külföldi vállalkozás által ilyen címen rendelkezésre bocsátott vagyont mutatjuk ki ilyen jogcímen. 

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Magyarországon működő vállalkozások többségét már foglalkoztatja a jegyzett tőke kötelező megemelése, de minden esetben érdemes könyvelővel vagy adótanácsadóval való előzetes konzultáció, hisz arra már kevesebben gondolnak, hogy nem elég csak a jegyzett tőke összegét nézni, de meg kell felelni a saját tőke követelményeknek is. Ez alatt pedig azt értem, miszerint a saját tőke összege nem csökkenhet a jegyzett tőke 50%-a alá (gazdasági társaságokról szóló törvény alapján). 

A mai gazdasági helyzetben nem kevés vállalkozás helyzete romlott meg olyan mértékben, hogy ennek a követelménynek már egy ideje nem tud megfelelni. A társasági szerződés módosításakor, a jegyzett tőke megemelésekor erre is érdemes figyelni, hisz egy tartósan veszteséges vállalkozásnál már nem biztos, hogy a 3 millió forintra történő jegyzett tőke emelés elégséges a saját tőke követelmény megfelelésének is. 

A Gazdasági Társaságokról szóló törvény (GT) a Kft-k és a Rt-k esetében ír elő a társasági formára kötelező bejegyzett tőke minimum összeget. A Kft-k esetében a törzstőke nem lehet kevesebb 500 ezer Ft-nál (ez változik majd március 15-től 3 millió forintra), míg a zártkörűen működő Rt-nél 5 millió Ft, a nyilvánosan működő Rt-nél 20 millió Ft az alaptőke minimum. A GT.51. § hitelezővédelemre vonatkozó előírása szerint, ha a gazdasági társaság a számviteli törvény szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követő két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével(tartós tőkevesztés)és a társaság tagjai (részvényesei) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles e határidő lejártát követő hatvan napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszűnéséről. Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni. 

Tőkevesztés esetén a tagoknak határozniuk kell különösen a pótbefizetés előírásáról vagy amennyiben ennek a lehetőségét a társasági szerződés nem tartalmazza 
  • a törzstőke más módon való biztosításáról, illetve 
  • a törzstőke leszállításáról, mindezek hiányában 
  • a társaságnak más társasággá történő átalakulásáról, illetve 
  • jogutód nélküli megszüntetéséről. 
Nézzük meg egyenként ezeket a lehetőségeket, mire érdemes odafigyelni? 
  • Pótbefizetésként csak pénzeszköz bocsátható a vállalkozás rendelkezésére. Az ily módon rendelkezésre bocsátott pénzeszközt lekötött tartalékként kezeli a számvitel (osztalékfizetési korlát!!!!). A lekötött tartalék összege emeli a saját tőke értékét. Készpénzben csak akkor teljesíthető, ha a pénzkezelési szabályzat ezt megengedi. Amennyiben a társaság további működése során a saját tőke helyzete rendeződik, a pótbefizetést vissza kell fizetni a tagok részére, illetve akár a jegyzett tőke emelésére is fordítható. 
  • A törzstőke más módon való biztosítása történhet értékhelyesbítés alkalmazásával, feltéve ha van olyan eszközünk, melyre alkalmazni tudjuk az értékhelyesbítés intézményét. Értékhelyesbítés akkor alkalmazható, ha az eszköz piaci értéke jelentősen meghaladja a könyv szerinti értéket. Értékhelyesbítés az immateriális javaknál, a tárgyi eszközöknél, valamint a tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél tudunk alkalmazni. Az értékhelyesbítés összegének megfelelően értékelési tartalékot képzünk, ami emeli a saját tőkénk összegét, viszont ebből a tőke elemből nem tudunk jegyzett tőkét emelni.
  • Abban az esetben, ha a fenti lehetőségek közül egyikkel sem tudunk élni, és a jegyzett tőke nagysága megengedi (vagyis magasabb a jegyzett tőke összege, mint a kötelező minimum jegyzett tőke összege), a jegyzett tőkét leszállíthatjuk. A jegyzett tőke leszállítását csak a cégbírósági bejegyzés napjával szabad könyvelni. Abban az esetben ha a tőkeleszállítás a tőketartalék javára történik, de a veszteséges gazdálkodás miatt a társaság eredménytartaléka negatív, tulajdonosi döntés alapján a negatív eredménytartalék a tőketartalékból ellentételezhető. 
  • Abban az esetben, ha a társaságnak nincs lehetősége a tőkevesztést egyéb módon rendezni, át kell alakulnia más társasági formába. Az átalakulással csak olyan társasági forma választható, mely saját tőke követelménye megfelel a meglévő cég feltételeinek. (Pl. Kft-ből Bt, Zrt-ből Kft) 

Tisztában vagyok azzal, hogy az ügyvédeknek nem feladata a fenti szabályozásra felhívni a társaságok figyelmét, abban az esetben, ha társasági szerződés módosítás miatt keresik fel őket. 
Sajnos nem minden könyveléssel foglalkozó vállalkozó hívja fel az ügyfelei figyelmét erre a kötelezettségre, és a tulajdonosok, ügyvezetők többsége nincs is ezzel tisztában. 
A Ptk. változása miatt lényegesen előtérbe kerülő jegyzett tőke kérdéssel kapcsolatban célszerű lenne mind a könyvelési szolgáltatóknak, mind az ügyvédeknek az átlagosnál nagyobb figyelemmel lenni az ügyfelek felé.

2014. február 4., kedd

Kamarai regisztráció 2014.

Közeledik az újabb kamarai hozzájárulás fizetésének határideje (2014. március 31.) 

2012. január 1-jétől kezdődően minden társas és egyéni vállalkozónak regisztrálnia kellett a területileg illetékes kereskedelmi- és iparkamarába. 
Minden újonnan alakuló gazdasági társaság, valamint egyéni vállalkozó a cégbírósági bejelentkezést (nyilvántartásba vételt) követő öt munkanapon belül köteles a székhelye szerint illetékes területi gazdasági kamaránál a kamarai nyilvántartásba való bejegyzését kérni. 
Azok a vállalkozások, akik már 2012-ben kérték nyilvántartásba vételüket újabb regisztrációs lapot nem kell kitölteniük. 

Nagyon fontos, hogy a kamarai tagság önkéntes, a regisztrált vállalkozások nyilvántartásba vételükkel nem válnak kamarai taggá

A kamarai regisztráció mellett éves kamarai hozzájárulást is kell fizetni, melynek határideje minden év március 31-e. A hozzájárulás összege 2014-ben is 5000 Ft. 

A 2014. évi kamarai hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége nem vonatkozik azokra a vállalkozásokra, amelyek 2014. január 1-én, illetve azt követően folyamatosan szünetelnek. Ha 2014. január 1-ét követően kezdi meg a tevékenység szüneteltetését, akkor a jogszabály értelmében az adott évre fizetési kötelezettsége van. 

Nem kell bejelentkeznie a kamarába a mezőgazdasági tevékenységet főtevékenységként végző szervezeteknek és az őstermelőknek. 

A kötelező regisztrációt a kamarák is ellenőrzik, az egyéni és társas vállalkozások közhiteles nyilvántartásaiból kiindulva hivatalból is intézkedhetnek, ezekhez a nyilvántartásokhoz hozzáférési jogot biztosít a törvénymódosítás. Amennyiben a területi gazdasági kamara azt állapítja meg, hogy a gazdálkodó szervezet nem szerepel a kamarai nyilvántartásban, felszólítja, hogy e kötelezettségének öt munkanapon belül tegyen eleget. Ha a felszólítás eredménytelen marad, a területileg illetékes kamara hivatalból regisztrálja a vállalkozást, és intézkedik a kamarai hozzájárulás behajtásáról. 

A kamarai nyilvántartásban szereplő adatok nyilvánosak. Az elektronikus regisztrációra, a nyilvántartás vezetésére vonatkozó részletes szabályokat az országos gazdasági kamara alapszabálya állapítja meg. A kamarák a törvény szerint 2012. június 1-jétől kötelesek biztosítani a nyilvántartásban szereplő adatok nyilvánosságát. 

A meg nem fizetett kamarai hozzájárulás köztartozásnak minősül és azt az állami adóhatóság adók módjára hajtja be.